XXXIV. évf. 1. szám ● 2025. Húsvét
Krisztus mondja: Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké…”
(Jel 1,18a)
„Várom…”
Sokszor egy mondat, vagy csak egy szó fogja meg az embert. Így jártam én nemrég, amikor az egyik istentiszteleten a Niceai Hitvallást mondtuk. A befejező mondatnál: „Várom a halottak feltámadását és az eljövendő örök életet” – szívembe hasított ez a szó: „várom”. Ez a szó éles fullánk gyanánt ott maradt bennem. „Várom a halottak feltámadását…” Nem azt mondom, hogy tanultam, hogy valakitől hallottam róla, hogy egyesek hiszik ezt, hanem én várom.
Sokszor már csak ajkunkkal közeledünk Istenhez, és szívünk távol van Tőle. Így a hitvallás szavai is, sajnos, megüresedhetnek… De ez a szó most szíven ütött: várom! Úgy éreztem, hogy várni sokkal több és konkrétabb, mint hinni. A várásban van valami aktivitás. Várom a buszt a megállóban, mert sietek, várok egy fontos levelet, egy sorsdöntő találkozást, látogatást. Tízévesen nagyon is kötődtem anyámhoz. Ha nem jött meg időben, el nem mozdultam az ablaktól, még ebédelni is hiába hívtak…
Jób könyvében is olvasunk hasonló várakozásról: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára porom felett megáll…” Súlya van itt az egyes számnak. Talán több százan mondjuk együtt a hitvallást, de én a magam nevében teszek bizonyságot a reménységről. Várom… Tényleg? A kérdés indokolt, mert a halált és az utána jövő dolgokat sokan felejteni akarják. Fiatalok, idősek egyaránt próbálnak felejteni. Pedig milyen igaz a pannonhalmi napóra latin felirata: „Una vestrum, ultima mea…” – „Egyik közületek az utolsó órám lesz…”
Zene, tánc, evés, ivás, még a munka is sokszor a felejtés eszköze akar lenni. Ezért nem „illik” társaságban a halálról beszélni. Olyanok között élve, akik bolondságnak tartják, nem hiszik, kigúnyolják, tudod-e szívből mondani: „várom a halottak feltámadását”? Nem a feltámadást elvontan, hanem konkrétan, ott kint a temetőben nyugvó szeretteim feltámadását. Így állok sírjuk mellé, és a saját síromra is így gondolok.
Ez a várakozás aktivizálja az embert. Ahogy egy találkozásra készülve, vagy utazásnál lesz, amit kidobok útitáskámból, éppen azért, mert mást nagyon fontosnak tartok: így a feltámadás várásában is kialakul életemben, hétköznapjaimban egy új értékrend. Csodálatos úton lenni annak, aki biztos a célban, amely felé tart.
ⴕ Gáncs Aladár („Élő vízcseppek” – 2000)
ALIANSZ IMAHÉT NYÍREGYHÁZÁN, 2025. január 5-12.
Küzdjetek a hitért! (Júdás apostol levele alapján)
Az imanyolcad főtémáját ez évben Júdás apostol levelének ez az intése képezte: „Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.” (3. v.) Az igehirdetéseket a város protestáns felekezeteinek lelkészei végezték a központi program alapján, esténként váltakozó templomokban, imaházakban, az előző évtizedek gyakorlata szerint. Mivel a nyolc nap aláhúzott alcímeire kattintva elérhetőek a videó felvételek a Hírmondó online kiadásában, valamint a helyszínt biztosító gyülekezetek YouTube csatornáin, itt csupán néhány elhangzott kulcsmondatot idézünk fel ezekből. Tudhatjuk a Szentírásból, hogy a hit is Isten ajándéka és nem mindenkié, de kérhetjük Urunkat, hogy növelje a mi hitünket. A mindennapi Krisztus-követés keskeny útja küzdelmet is jelent, s a belé vetett üdvözítő hitért is küzdenünk kell; ebben segít az ÚR 2025. esztendejében Júdás apostol rövid, 25 versből álló levelének üzenete. Pál apostol is ezt kéri: „Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, … hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, és semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig az Istentől.” (Fil 1,27-28) A Hírlevél gazdag háttérinformációkat tartalmaz az Evangéliumi Aliansz szolgálatáról, amelynek címerében ez az ige olvasható az ÚR Jézus főpapi imádságából: „Mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21)
1. nap: Küzdjetek, szeretettel a hitért! (Júd 21; 1Kor 13,6)
Kertészné Iványi Ágnes VISZ munkatárs elmondta, hogy a levélíró Jézus vértestvére, de magát az ő szolgájának nevezi, akit a Szabadító megtart. Mit jelent megmaradni Isten szeretetében? Ki vagyok én? Ki lehetnék? Krisztust követő vagyok? Újjászületés nélkül Isten országába nincs bemenetel! Csak az Isten Fiába vetett hit ment meg a kárhozattól! Jézus nem életvezetési tanácsadó, de az ő engesztelő áldozatáért biztos helyed lehet a mennyben! Tartsd meg magad az ő áldozatkész szeretetében és kövesd őt ebben az esztendőben!
2. nap: Küzdjetek, mivel elhívottak, szeretettek, megtartottak vagyunk! (Júd 1-2)
Horváth-Hegyi Áron evangélikus lelkész Vízkereszt, a misszió ünnepének estéjén a levél szerzőjéről szólt: Jézus testvéréről. – De ki vagyok én: Jézus bizonyságtevője?! „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk. Kegyelem, hogy veled járó tanítványok lehetünk.” (EÉ 475,1) Elhívásának történetét is elmondta: „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8) Miért szeret az Isten? Gyermekévé fogad Krisztus által, hogy az ő dicsőségére éljek. A tanítványság: vízen járás! A hírnök azt mondhatja, amit megbízója parancsol neki. Engedjétek, hogy Jézus tegyen titeket azzá, amivé lennetek kell!
3. nap: Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott! (Júd 3)
Jónás Miklós a MET lelkésze megkérdezte: miért is kell nekünk küzdeni, tusakodni (Károli ford. szerint)? S az egész életünk harc, tusakodás? Katonai szolgálati ideje alatt adta át életét Jézusnak, s már ott is félelem nélkül bizonyságot tehetett róla. „Próba az, ha jól kiálljuk: még erősebb lesz hitünk!” Közös üdvösségünkről fontos beszélnünk, amikor átéltük a megtérés csodáját. Jézus imádkozik értünk küzdelmeinkben. Akikben kiábrázolódik Krisztus, azok a szentek, és küzdenek az örök életért. Imádkozzunk, hogy megmaradhassunk a keskeny úton!
4. nap: Küzdjetek, a múltbeli csatákra emlékezve! (Júd 4-11)
Katona Béla református lelkész kijelentette: az Úrba vetett hit kapcsán meglehetősen sok tévedés van jelen az emberek életében: nem kell templomba járni, hinni csak a templomban kell, a kényelem fontos lételem. A hívő élet küzdelmes, harcos: „Új próba és új küzdelem, a hívők sorsa szüntelen.” A bűn és a Sátán ellen van nagy harcunk; de Jézus, a mi fővezérünk segít győzelmesen harcolni. Nekünk lelki fegyverzetünk van: a hit pajzsa és az imádság. Nem vagyunk eleget a térdeinken! Isten igéje legyen a legfontosabb számunkra, éljük meg és beszéljünk róla másoknak!
5. nap: Küzdjetek, a bomlasztó viselkedést kerülve! (Júd 12-16)
Papp Dániel baptista lelkész az evangélium üzenetével kíván szolgálni e szakasz kapcsán, de nem szeretne azonosulni ezzel az öt verssel. Bennünk se legyen bomlasztó viselkedés, és ne menjünk olyan helyre, ahol ilyent tapasztalnánk! Ezek mögött a Sátán áll, de mi ne ilyen Isten nélkül valók legyünk! Legyünk élettel telt felhők, gyümölcsöt hozó fák, Isten szeretetét tovább hullámozók, Krisztus tanúi, ragyogó állócsillagok. Emlékezzünk Jézus és apostolainak szavaira, épüljünk szentséges hitünkben, másokkal irgalmasan, könyörületesen bánjunk!
6. nap: Küzdjetek, türelmesen bánva a kételkedőkkel! (Júd 22-23)
Nagy József református lelkész elmondta, hogy mindennek következménye van! Az egyházban a tévtanítások sem maradnak következmények nélkül. Isten szeretetének következménye, hogy igéjében figyelmeztet a hiteltelenné vált keresztyén életre. Könyörületet gyakorolni azt jelenti, hogy a keresztyén ember először önmagával lesz önazonos. Hiteles, Krisztus arcú legyen az életünk. Életközösség Krisztussal, aki az ajtó az örök életre! Csak ő tud könyörületet adni: őrá van szüksége minden embernek. Imádkozzunk bátor szívvel az ébredésért!
7. nap: Küzdjetek, a Szentháromság egy Istent dicsőítve! (Júd 24-25)
Hajduné Csernák Erzsébet metodista lelkész hirdette: a küzdelem célja, hogy Isten dicsősége előtt ujjongó örömben megálljunk. Isten célja, hogy bűn nélküliek legyünk. Minden bűnünk, botlásunk, téves lépésünk el lesz fedve Krisztus vére alatt. Isten megszentelő munkája az életemben, ha az ő dicsőségét szemlélem. Küzdjek azért, hogy tudjak gyönyörködni az ÚRban. Isten eljön az övéiért, hogy odaállítsa maga elé. A Fiú jelentette ki őt nekünk: ismerjük meg egyre jobban Jézust! Ő elvégzi a jó munkát bennünk, dicsőség neki ezért!
8. nap: Győzelmes küzdelmünk záloga az Úr Jézus Krisztus győzelmében és szövetségében való részesülésünk! (Júd 25; Jel 5,9-10)
Adámi László ny. evangélikus lelkész arról szólt: egyedül Isten az, aki üdvözít! Az üdvösség: örök, szabad, teljes élet Isten szeretetében. A mennyei lények is a mi megváltásunkért magasztalják az Isten Bárányát, Jézust, a Fiút, aki vérén vásárolt meg Isten haragjára méltó állapotunkból (1Jn 4,10)! Az igehirdető megrajzolta Isten szövetségeinek ívét is, s rámutatott: Jézus áldozatában, győzelmében minden nép számára beteljesedett az eredetileg Izráelnek megígért új szövetség. „Királyi papság” tagjai lehetünk, akik Krisztusban hiszünk! „Szent, győzedelmes élet, melyből erő fakad, Ez légyen osztályrészed e földön már alant.” (Énekem az Úr 73)
(A szerkesztő megjegyzése: Mivel nincs elérhető videó felvétel az utolsó alkalomról, az igehirdető Adámi László személyes összefoglalóját közöltük itt. Hálásan köszönjük! M. B.)
Az igehirdetések után minden este hangos, személyes imádságok, könyörgések hangzottak el. Az ÚR Jézus „… így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,15-16) Jézus Krisztus missziói parancsa mindenkori tanítványainak szól, mert minden christianus: misszionárius! Imitatio Christi: Krisztus követése lehet/legyen minden kedves keresztyén hittestvérünk küldetése! & Nagyon szeressétek az ÚR Jézust! & Kérhetjük: „Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk!” (EÉ 443) & Fogadjuk el Istentől a hitet! & „Nem mi küzdünk a hitért, hanem az Úr Jézus küzd értünk és az egyházért, azért, hogy tisztuljunk és világosodjunk. Minket az üdvösség kérdése kell, hogy foglalkoztasson, az, hogy életünk példájával átadjuk az evangéliumot. Egyébként pedig egységben, békességben legyünk egymással a felekezeti különbségektől függetlenül, Krisztust a középpontba állítva! Hiszen mint keresztyének, mindannyian benne hiszünk” – mutatott rá hittestvéreinek Szeverényi János. (Elhangzott az országos megnyitó istentiszteleten Miskolcon, 2025. 01. 05-én.)
Összefoglaló az Ökumenikus Imahétről
Január 19-26. között volt Nyíregyházán az Ökumenikus Imahét, amelynek témáját a Torinóhoz közeli Bose városában élő monasztikus közösség szerzetesei ajánlották hazai egyházaink és gyülekezeteink számára lelki-szellemi útmutatásként: „Hiszed-e ezt?” (Jn 11,26b)
Az imahéten a Niceai zsinat 1700. évfordulójára emlékezve minden alkalommal az ott elfogadott egyik legrégebbi keresztény hitvallásunkat, a niceai hitvallást mondtuk el közösen, többes számot használva az egyes szám helyett, hálás megemlékezésül azokról a keresztény testvéreinkről, akik a IV. század elején felelős hittel fontosnak tartották keresztény hitünk összefoglalását, s annak nyílt és őszinte megvallását:
„Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. Hiszünk az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, és általa lett minden. Érettünk, emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett, és eltemették. Harmadnapon feltámadt az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége. Hiszünk a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hisszük az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Valljuk az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várjuk a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.”
Az imahét kezdő alkalmára immár sok éve hagyományosan az evangélikus nagytemplomban került sor, Papp Dániel baptista lelkipásztor liturgiai szolgálatával. A köszöntések és az olvasmányok elhangzása után az igehirdetés szolgálatát Szocska Ábel görögkatolikus megyéspüspök végezte a bosei keresztény közösségnek az imahétre kidolgozott aznapi témaválasztása alapján:
„A világkormányzó Isten atyasága és gondviselése” címmel. Isten a Mindenható Isten, a Teremtő Atya: hiszed-e ezt? Számunkra, keresztények számára egyértelmű, hogy van Mennyei Atyánk, azt nekünk nem kell bizonygatni. A mai világban azonban egyfajta közöny van a hit, a vallás és a hitigazságok iránt. Az Úr Jézus az Istent, mint Atyát szólítja meg számos helyen a Szentírásban, és minket is erre tanított. Az Isten-kapcsolatunkat nagyban meghatározza az édesapánkkal való kapcsolatunk. Megkérdezte a jelenlévőket, hogy ők vajon milyen édesapák? Amilyenre minden gyermek vágyik: hogy felnézhessen, büszke lehessen rá, hogy tekintély legyen a szemében, számíthasson rá, védelmezze, szeresse, de következetesen nevelje is? Isten sokkal jobb, mint az édespánk, de erről a mai világban könnyen el lehet terelni a figyelmünket, ezért tudatosan kell törekedni arra, hogy Isten atyasága, a vele való kapcsolatunk legyen a legfontosabb számunkra!
„A teremtett világ, mint Isten műve” volt a témája a második alkalomnak a római katolikus társszékesegyházban, amelyen Papp Dániel baptista lelkipásztor végezte az igehirdetés szolgálatát, Szabó Tamás görögkatolikus helynök atya pedig a liturgiát vezette. Hit által érthetjük meg, hogy a látható dolgok a láthatatlanokból álltak elő. (Zsid 11,3) Isten minden teremtményt felszólított, hogy dicsérjék és dicsőítsék a Teremtőt! Jézus is gyakran mutatott rá a természet csodáira, és parancsolt is a teremtett világnak (a csodálatos halfogás, a terméketlen fügefa). Amit az Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza! (Máté 11,1-6). A Teremtő újjá is teremt bennünket, anélkül nem mehetünk be az Ő országába! Megkérdezte: újjászülettél-e már, Isten újjáteremtett-e már?
„A Fiú megtestesülése” szerepelt a harmadik este témájaként a társszékesegyházban, ahol ez alkalommal Dr. Kovács László Attila evangélikus igazgató lelkész hirdette az igét, Lutzke Krisztina református lelkész liturgusi szolgálatával. Jézus születésével a Teremtő Ige, Isten élő és ható Igéje jött el a világba. Jézusban rejlik az élet minden titka és csodája, meg tud váltani a bűntől, a haláltól és a múlandóságtól. Jézus újjá tudja teremteni az életünket, a személyiségünket, és semmi sem történik az akarata nélkül! Az Ige azért lett testté, emberré, hogy benne megláthassuk, megismerhessük a minket szerető láthatatlan Istent, aki Jézusban a világosságot hozta el ebbe az elsötétült, bűnbe veszett világba! Kívánja mindnyájunknak, hogy a Jézus által árasztott világosságban mindenki lássa meg Isten értünk dobogó szívét!
„A húsvéti misztérium: Jézus szenvedése, halála és feltámadása”, ez volt a témája a negyedik alkalomnak a görögkatolikus székesegyházban Hajduné Csernák Erzsébet metodista lelkipásztor igei szolgálatával, és Juhos Imre római katolikus pap liturgusi szolgálatával. Hitvallási időben élünk, nagyon fontos, hogy mások felé is megvalljuk a hitünket! Jézus Krisztusnak természetes volt, hogy áldozatot hozzon az elveszett emberért. Megindult az esendőségünkön, nem utasított el senkit, segített a betegeken, tanította az embereket az Isten felséges dolgaira. Az Atya Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért: mi el sem tudjuk képzelni, hogy Isten haragjának milyen súlya van! Jézus halála győzelem lett a halálon, ami a feltámadása által nyeri el az igazi értelmét. Isten az, aki Jézust megdicsőítette, alkalmassá tette arra, hogy szabadításunkat elvégezze. Ő a királyok Királya, uraknak Ura, minden térd meg fog hajolni Őelőtte. Hiszed-é, hogy a Krisztus élete, halála és feltámadása elég nékünk az örök életre?
„A Szentlélek, az élet és öröm adója” volt a témája az ötödik alkalomnak.
A görögkatolikus templomban Dr. Fekete Károly református püspök végezte az igehirdetés szolgálatát, a liturgusként Horváth-Hegyi Áron evangélikus lelkész szolgált. Az igehirdetés alapigéjéül püspök úr Nikodémus Jézussal való találkozásának történetét választotta (Ján 3,1-16). Nikodémus komoly gondolkodó, aki utánajárt Jézus csodáinak, és fel akar tenni személyes kérdéseket, el akar jutni az igazi válaszig az örök élettel kapcsolatban. Jézus az Istentől való újjászületésről beszél, amit csak a Szentlélek tud elvégezni: titokzatos, csöndes, átformál és újjászül. Újjászületés, átformálódás kell: ez kell az Isten országába való belépéshez. Hiszed-e ezt?
„Az Egyház, a hívők közössége” téma köré építette fel igehirdetését Palánki Ferenc római katolikus püspök az imahét hatodik estéjén a belvárosi református templomban, a liturgusi szolgálatot Hajduné Csernák Erzsébet metodista lelkész végezte. Püspök atya elmondta, hogy szeretetközösségre hívott el minket Isten, ennek kellene megvalósulnia a gyülekezeteinkben. Az egyház mi vagyunk, mindnyájan, és a mi dolgunk az, hogy ne kívülállóként beszéljünk az egyházról! Nekünk az a feladatunk, hogy az egyházon keresztül kapott szentségi kegyelmet szeretettel, méltósággal, elhivatással éljük meg, mert az elhivatott élet meghívó élet lesz a kívülállók számára. Figyelnek bennünket, ezért nagy a felelősségünk: elsőre kell alázatosan, szelíden, szeretettel élnünk. El tudjuk-e hordozni egymást türelemmel, béketűréssel, szeretetben, mint keresztet? Hasonlítok-e ebben az Úr Jézus Krisztushoz? Tanuljunk Tőle krisztusi életet élni, s így tudjunk a reménységre, hitre vezetni másokat is!
„Megkeresztelkedés az Úr halálába és feltámadásába”, ez volt a hetedik alkalom témája, amit Csordás Gábor római katolikus plébános világított meg számunkra a református templomban. A liturgusi szolgálatot Kocsár-Kozma Anett evangélikus lelkész végezte. Egy Úr, egy hit, egy keresztség: minden felekezetben az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében keresztelnek a papok és a lelkészek, hiszen ezt az Úr Jézus adta parancsba. A keresztség által eltemetkeztünk az ÚR halálába (Róma 6,3), és mint új ember, Isten családjának tagjaként élhetünk ezután, mert Isten a gyermekévé fogadott minket a keresztség által. A keresztény életben egyszerre van jelen az asztetika (böjt, valaminek az elhagyása) és a misztika (a bűntől való szabadulás boldogító tudata). A bűneinkből való megtérés újjászületést, átértékelést, átértékelődést hoz az életünkbe, új és nagyszerű dolgok születhetnek a keresztségből és a megtérésből. Prédikációját egy szép, régi imádsággal fejezte be.
„Az Ország és az eljövendő élet várása” volt az imahét záróalkalmának témája, amelyen Dr. Gaál Sándor református esperes igehirdetését hallgathattuk meg az evangélikus nagytemplomban. A liturgusi szolgálatot Kocsis Dániel görögkatolikus lelkipásztor végezte. Esperes úr prédikációjában kiemelte: nagy bátorság és elköteleződés kellett ahhoz, hogy a világ kereszténysége együtt imádkozzon ezen a héten, melynek során az egyház és a keresztség szentségébe is belecsodálkozhattunk. A Níceai hitvallásból, és a mai alkalomból megérthetjük a lényeget Isten országáról és az eljövendő örök életről. Mártának, s vele együtt mindnyájunknak azt mondja az Úr Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-é ezt?” (János 11,25-26) Az egész hetünknek ez a tengelye, itt fordul meg minden. Az egyházasdi, az egész liturgiánk egy nagy becsapás lenne az eljövendő világ nélkül, a mennyország várása nélkül! Jézus váltságát minden keresztény felekezet vallja, az elfogadása belépőjegy számunkra az örök életbe! Meg kell válaszolnunk ezt a kérdést: Hiszed-é? Tudni és hinni, az nem egyenlő!
Az imahét alkalmain a gyülekezeti kórusok szolgáltak lélekemelő módon közöttünk, a záróalkalmon pedig együttesen előadott, emlékezetesen szép énekléssel koronázták meg az egész heti énekszolgálatokat. A perselyes adakozás teljes összege ebben az évben a kárpátaljai Nagydobronyban lévő „Irgalmas Samaritánus” Református Gyermekotthon részére került átutalásra.
Az igei alkalmakért, az énekszolgálatokért és a perselyes adakozásért egyaránt Istennek legyen hála és dicsőség! Soli Deo Gloria!
Márk Borbála
Házasság és elköteleződés éve
Beszélgetés Horváth-Hegyi Áronnal és feleségével, Adámi Johannával
Ágostonné Szőcs Anna: Milyen családban nevelkedtetek, volt-e sok jó példa előttetek?
Johanna: Evangélikus lelkészcsaládban nőttem fel, heten voltunk testvérek, én a harmadik vagyok a sorban. Szüleim példásan éltek, mintát adtak nekünk a hívő életvezetés terén. Ezen kívül az egyházi alkalmakon megismertünk sok hasonló keresztény családot, házaspárt, az otthonunk nyitott volt, sokan jártak hozzánk.
Áron: Keresztény hívő szülők harmadik gyermekeként születtem egy hatgyermekes családban. Az egyház mindig is az otthonunk volt. Otthonosan mozogtunk a templomban és a gyülekezeti házban, sok mindenben részt vettünk: gyermekbibliakörökön, konfirmáltunk, ifjúsági órára, énekkarra jártunk, és természetesen rendszeresen templomba is.
Hogyan indult a személyes hitéletetek?
J.: Születésemtől kezdve hallottam a bibliai történeteket gyerekórákon, hittanórákon, otthoni áhítatokon, nyári táborokban, az egész életünket, mindennapjainkat átszőtte az istenhit.
Már kiskoromtól nyitottan fogadtam és nagyon szerettem hallgatni Istenről, Jézusról a tanításokat. 12 éves koromban konfirmáltam, serdülőként nagyon érzékeny időszak volt ez, mivel egyszerre volt fontos a hit, amit otthonról hoztam, ugyanakkor a kortársakkal való kapcsolat is, meg akartam felelni mindenkinek. Ennek az évnek az őszén egy amerikai igehirdető érkezett evangelizációt tartani. Arról beszélt, hogy nem szolgálhatunk két Úrnak, választanunk kell, hogy kié vagyunk. Ekkor döntöttem úgy, hogy Jézus követője akarok lenni, hozzá akarok tartozni, és nem sodródni a világgal. Azóta minden napomat ez határozza meg.
Á.: Olyan mélyen belénk ivódott ez gyerekkorunkban, hogy természetesnek tartom, hogy ezt adom tovább én is a gyermekeimnek. Ez nem egyszerűen egy életmód volt, hanem a családot is nagyon szorosan összefűzte. Ez abban is megmutatkozik, hogy a testvéreimmel, mi hatan, nagyon jó kapcsolatot ápolunk, szívesen vagyunk együtt. Az egyházban való részvétel jó lehetőség volt arra is, hogy más keresztény családokat és házasságokat lássunk, amelyek példaként szolgáltak számunkra.
Ezek szerint magától értetődő volt, hogy ezen az úton akartok járni. Egyébként milyen végzettségeket szereztetek?
J.: Gimnázium után párhuzamosan végeztem a Pető intézetben konduktor-tanító és az evangélikus teológián hittanár szakon. Mindkét szakmámban dolgoztam- dolgozom, felváltva, ahol éppen szükség van rám. Mindkét szakmámat szeretem, de mindig az adott élethelyzethez igazodik, hogy melyiket tudom gyakorolni.
Á.: A teológiai tanulmányaim előtt, amelyeket 2004-ben kezdtem, informatikus diplomát szereztem, és két évet töltöttem az ezredforduló környékén Angliában. Ez egy meghatározó időszak volt számomra. Életem egyik nagy fordulópontját azonban 2002-ben éltem meg, amikor Isten a lelkészi pályára hívott el. Ézsaiás próféta elhívásának történetéből, ahol a próféta azt mondta: „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8) Ez az elhívás nagyon erősen a szívemre helyeződött, és biztos voltam benne, hogy ez az én utam. Utólag hálás vagyok, hogy mind a külföldi utak, mind az informatika, mind pedig a civil szférában eltöltött évek hasznomra váltak a jelenlegi lelkészi szolgálatomban, és ezek az évek nem voltak fölöslegesek.
Mikor kezdtetek el gondolkodni a leendő házastársról, gyermekvállalásról?
J.: Nem voltak konkrét terveim, Isten akaratát akartam követni, először arra indított, hogy egyedülállóként szolgáljam misszionáriusként. Ebbe az irányba indultam el, bibliaiskolába jelentkeztem, ismerkedtem missziós szervezetekkel, nyelvet tanultam. Aztán mégis máshogy alakult minden. 16 éves koromban édesapám elhívást kapott Nyíregyházára, így költöznünk kellett, egy faluból egy nagyvárosba. Az új gyülekezetben rögtön bekapcsolódtunk az ifjúsági körbe, énekkarba, és itt ismerkedtünk meg Áronnal. Én először úgy gondoltam, hogy semmiképpen nem szeretnék lelkész feleség lenni, mert nem vagyok olyan, mint anyukám, nem vagyok alkalmas erre a plusz szerepre. Áron akkor informatikus volt, ez nekem teljesen beleillett a képbe. Aztán Isten beleszólt az ő terveibe, és irányt változtatott. Ekkor már udvarolt nekem, és együtt járásunk alatt megküzdöttünk egymásért, csiszolódtunk egymáshoz, én felnőtté értem, elvégeztem a főiskolát, és isteni útmutatás alapján végül összekötöttük az életünket.
Á.: Hamar megakadt a szemem Johannán, bár akkor még csak 16 és fél éves volt. Szimpatizáltunk egymással, kerestük egymás társaságát, de nagyon visszafogottak voltunk, főleg a hat év korkülönbség miatt. A következő év novemberében, hosszas beszélgetések és imák után közösen úgy döntöttünk, hogy egy pár leszünk, így elkezdtem hivatalosan is udvarolni neki.
Nem volt könnyű időszak, hiszen nagycsaládjaink és a gyülekezet szeme láttára bontakozott ki a szerelmünk. Miután mindketten az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanultunk, az ottani közösség előtt zajlott minden, ami részben megnehezítette kapcsolatunk kibontakozását. Ugyanakkor ez egyfajta féket is jelentett, hogy tisztességben, tisztaságban és példamutató módon éljük meg ezt az időszakot.
Mivel sok közös pont volt az életünkben – hívő nagycsaládok álltak mögöttünk, az egyházban nőttünk fel, érdeklődő, barátkozós típusúak voltunk – könnyen egymásra tudtunk hangolódni, és sok közös témánk volt. 2008-ban, öt és fél éves udvarlás után kötöttünk házasságot. Az esketési igénk János evangéliumából hangzott: „Szeressétek egymást, ahogyan én (Krisztus) szerettelek titeket.” (Jn 15,12)
Az első közös évünket Amerikában töltöttük ösztöndíjjal egy teológián, ahol igazán egymásra tudtunk figyelni és közösen tervezgetni. Mindazonáltal minden tervünket Isten kezéből kértük el, tudván, hogy számára már megvan a terv, nekünk csak abba kell beleilleszkednünk – legyen szó munkáról, lakóhelyről vagy gyermekvállalásról.
Ezek szerint egészségesen leváltatok a szülőkről, ami a szakemberek szerint a jó házasság egyik előfeltétele. Bár ott voltak a hívő minták előttetek, de a környezet sokszor egészen mást mutat. Ez sokszor nagyon nehéz. Hogyan tudtátok mégis megvalósítani az Istentől rendelt szerepeteket?
J.: Nagyon sok szerepem van egyszerre, ezért fontossági sorrendet állítottam fel, mivel nem tudnék egyszerre mindent egyformán egyensúlyban tartani. Elsősorban vagyok Isten gyermeke, ezután a férjem felesége, ezt követően a gyermekeim anyukája. A többi szerepem: lelkészfeleség, hittanár, a szüleim lánya, gyülekezeti tag, stb. már hátrébb kerülnek a sorban.
Á.: Életem másik nagy fordulópontja az volt (a lelkészi elhívás mellett), amikor 2010-ben édesapa lettem. Akkor még nem gondoltam, hogy ez egy nagy egésznek csupán a kezdete, hiszen 12 éven belül hétszeres apuka lettem. A gyerekek folyamatosan, egyesével érkeztek a családba. Az apaságomban is folyamatosan fejlődtem, és egyre inkább megértettem az Isten-ember kapcsolatot. Nagyon sokat tanultam gyermekeim által önmagamról, az életről, és nélkülük bizonyára nem az az ember lennék, aki most vagyok, és nem tudnám úgy végezni a szolgálatot, ahogyan most teszem.
7 gyermeketek van. Szokatlan a mai világban.
J.: Számunkra minden gyermek ajándék, újabb bizonyítéka Isten végtelen szeretetének, amivel elhalmoz minket. Ezt nagyon nehéz ma megértetni a világi emberekkel. Manapság az egyén, az önmegvalósítás, az anyagiak sokkal előrébb valók a társadalomban, mint a gyermek. Mi a Biblia értékrendjét követjük, és ez sokaknak fura, nem normális, nem elfogadható. Hála Istennek ad mellénk olyan családokat, barátokat, akik hasonlóan gondolkodnak. Hiszünk abban, amit a Biblia mond a gyermekekről: „az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127,3), és megtiszteltetésnek tartjuk, hogy Isten ennyi gyermeket bízott ránk.
A gyereknevelés terén hasonló elvek vezetnek benneteket? Vannak-e súrlódások?
Á.: Mindketten nagycsaládban nőttünk fel, így volt lehetőségünk megtapasztalni, hogyan működik egy ilyen közeg, és megkaptuk mindazt, amire szükségünk volt ahhoz, hogy magabiztosan bízzuk Istenre életünk ezen részét is, mint ahogyan az anyagiakat, az erőt és a megoldásokat is. Nagyon hálás vagyok azért, hogy gyermekeink egészségesek, szépek, okosak és nevelhetők. Ez nem büszkeséggel, hanem hálával tölt el, és fontosnak tartom kihangsúlyozni.
Nem természetes, hogy nálunk minden rendben van, hogy békességben élünk, elégedettségben, és a gyermekeink is el tudják fogadni ezt az életmódot.
Ebben a sok elfoglaltságban jut-e idő a rokonokra?
J.: Mindkettőnknek nagy családja van, az én oldalamon már 16 unoka van. Áron ágán a hat gyermeknek 26 gyermeke, így az ő családja most 40 fős. A kapcsolat mindkét ágon szoros, sokat találkozunk, nagy a jövés-menés. A gyerekeinket öröm nézni, ahogy az unokatestvéreikkel játszanak, nagyon jól érzik magukat, amikor együtt vagyunk.
Hogy van lehetőség ennyi gyerek mellett egy kis énidőre?
J.: Számomra nagyon fontos, hogy legyen idő feltöltődni, mert mindig csak szolgálom a gyerekeket, kimerítő mindig csak adni. Ezért hetente egy-két este elvonulok a műhelyembe, és festek, olvasok, vagy zenét hallgatok. De van, amikor csak élvezem a csendet. A festményeimben ki tudom fejezni a bennem lévő gondolatokat, érzéseket, mindig olyat alkotok, ami éppen foglalkoztat. Ez nagyon jó feszültséglevezető. Alkotásaim a honlapomon megtekinthetők:
jadamiart.hu. Ezenkívül énekelni is szeretek, zenélni, de azt inkább kórusban, közösségben.
Á.: Hiszem, hogy Isten a szülőséget szánta nekünk főszerepnek, és nem a karrierben, hobbiban vagy társadalmi tevékenységekben fogunk kibontakozni. Ezt nem mindig volt könnyű elfogadni, de Isten kiformálta bennünk az Ő akaratát, hogy az Ő dicsőségére tudjuk mindezt megélni az emberek előtt.
Eredeti teljes írás: Ágostonné Szőcs Anna blogja (korsocska.blogspot.com)
JÉZUS NEVÉRE MINDEN TÉRD MEGHAJOLJON!
Evangelizáció volt Mandabokorban ITTZÉS ISTVÁN szolgálatával
Február 27 – március 2. között négy alkalommal szolgált a nyugalmazott lelkipásztor a gyülekezeti közösségben a Filippi levél alapján. A teljes videó felvételek elérhetőek innen is az adott napra kattintva (a digitális Hírmondóban), ezért a következő
összeállításban csupán a legfontosabb igei üzeneteket foglaltuk össze az ÚR Jézus iránti szeretetünk és imádatunk elmélyítése érdekében. Valljuk meg: „Jézus Krisztus ÚR az Atya Isten dicsőségére”! (Fil 2,10-11) És: „Ő az igaz Isten és az örök élet.” (1Jn 5,20b) – De mi a christianusok küldetése e földi vándorúton Urukat követve? Pál apostol ezt az életfolytatást ajánlja Isten gyermekeinek:
Csütörtök: „Hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára!” (Fil 1,1-12) Ez az apostoli levél most nekünk szól. Szentek azok, akik Krisztus Jézusban vannak. Kell nekünk a kegyelem? Mi mindannyian a halálsoron vagyunk, a bűn miatt örök halálra vagyunk ítélve. A halálraítéltnek be kellett nyújtania a kegyelmi kérvényt. Jézus: Isten, és emberré lett értem, hogy bemutassa az engesztelő áldozatot. A bűn: kozmikus felségárulás. Jézus nélkül nincs békesség! Várjuk a halált?! Mi részt vállalunk-e az evangélium hirdetésében? Krisztus lelkületével tegyük ezt! Senki nem mehet az Atyához, csak Őáltala. Ne legyünk hálátlanok! Jézus dicsőíttessék meg az életünkben: szeressük őt! Krisztus szeretete szorongat?
Péntek: „Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek!” (Fil 1,18-30) Pál fogsága az evangélium terjedését szolgálta, „a nemzetek apostola” Krisztust hirdette. Isten célja, hogy emberek megmeneküljenek a kárhozattól. E világ fejedelme: a Sátán. A hívők Isten országának a polgárai, az imádság a gyülekezet hatalma. Krisztus az övéiben dicsőíti meg magát: Ő szenteli meg a mi szívünket. Nagy ereje van az igaz ember buzgó könyörgésének! Luther szerint a legnagyobb bűn, amikor az ember a legnagyobb parancsolatot megszegi: szeresd az Urat és felebarátodat. Imádjuk Istenünket! Megtérésünkkor, újjászületésükkor megkaptuk a Szentlélek ajándékát. Neked az élet Krisztus? Ő a feltámadás és az élet! A keresztyén gyülekezet nem pszichikus, hanem pneumatikus közösség. A gondolati bűnöket sem tűri meg az Úr! A Krisztus vére megtisztít.
Szombat: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!” (Fil 2,1-11) Csak a Szentlélek teremthet közösséget. Jézusban isteni természet részesei lettünk, Isten velünk van. Jézus egylényegű az Atyával: valóságos Isten a valóságos Istentől, testté lett miértünk, felvette emberi létformánkat. Az Atya Isten őt tette Királyunkká, ha nem hódolok meg előtte; magam döntöttem az örök kárhozatom felől. Isten: szeretet. A kereszt kozmikus győzelem volt, a Sátán kivettet
ett a mennyből. Pál tudta: Krisztus az Úr, minden térd meghajol az ő nevére. Egészen közel van az ő hatalomátvétele. De te meghódoltál-e a te drága Urad előtt? Jézus az Atya iránt való szeretetéből jött el. Gyülekezeti program: legyünk Krisztusiak, legyünk szentek!
Vasárnap: „Feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei!” (Fil 2,12-18) Pál ebben az öröm-levelében hirdeti: Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. Nekem kell kimunkálnom az üdvösségemet? A hit cselekedetek nélkül halott, a biblikus hit megvalósuló életről beszél. Az ige cselekvést, történést kifejező szó. Elsősorban én magamtól, az én ó emberemtől kell félnem. „Krisztus az énekem, Krisztus az életem, mindenem énnekem ő!” Én nem azért teszem a jót, hogy üdvözüljek, hanem azért teszem a jót, mert üdvözültem! Amikor Krisztus a szívembe költözik, amikor a Szentlelket befogadtam, akkor tudok Isten szerinti jót cselekedni, s ekkor kezdődik el az üdvösségem. Ő az út, az igazság és az élet. Akié a Fiú, azé az élet. El lehet veszíteni egy hívőnek az üdvösséget? Soha! De ha elveszítem a hitemet, a bűneimmel megszakítom kapcsolatomat Istennel. Isten szent és nem tűri a bűnt, de ha vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: Jézus! Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért. Senki sincs kizárva abból, hogy odajárulhasson a kegyelem királyi székéhez. Az üdvösség nem más, mint a Krisztussal való élő közösség. Luther sok tusakodás után felfedezte a kapcsolatot Isten igazságossága és aközött a kijelentés között, miszerint az igaz ember hitből él. Ekkor megértette végre: Isten igazsága az az igazság, amelynek alapján Isten kegyelemből, puszta irgalmából hit által igazít meg bennünket. Ismerd fel Isten üdvösséget szerző munkáját az emberért! Mivel szeretem és imádom Istent, félek megbántani őt a bűneimmel! Csak ha benned lakik a Krisztus, ez a hívő élet; akkor soha nem veszíted el az üdvösségedet, mert az megvan. Nála teljes öröm van. – Úrvacsorai közösséggel zárult a vasárnapi istentisztelet. A böjti sorozat állandó éneke ez volt: „Vándorutam álmodozva járom…” (EKE 456)
Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy Ittzés István március 14-16. között az EKE Felnőtt hitmélyítő hétvégéjén is szolgált Piliscsabán. A hangfelvételek itt hallgathatók meg:
ekealapitvany.hu/hangtar.php
Valamint az Emmaus Gyülekezetben is szolgált március 27-30. között; a videó felvételek itt nézhetők meg: youtube.com/@emmausnyh/streams
Az archív MP3 hangfelvételek a tudósító honlapjáról; a Hangzó örömhírtárból érhetőek el:
garainyh.hu/hangzooromhirtar/hangzooromhirtar.php?dir=Ittzes Istvan
Összeállította: Garai András garainyh.hu
Böjtkezdő sorozat 2025. március 10-14.
Krisztus visszajön – maradj hűséges (2Thessz)
Hétfő: 2Thessz 1,3-12 Adámi László nyugalmazott lelkész a 96. Zsoltár szavaival buzdította a gyülekezetet az Úr elé készülésre: „Aki eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön”, és Ő méltó a magasztalásra. Pál apostol Isten iránti hálával beszél a gyülekezet növekvő hitéről és az egymás iránt való szeretet gazdagodásáról. Az üldöztetések, nyomorúságok között is megőrzött hitük és állhatatosságuk láttán az emberben megszületik a reménység is arra nézve, hogy Isten Lelkének munkája által bemennek az üdvösségbe. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn3,16) De vannak ellenállók is, akik önmagukat zárják ki az üdvösségből, mert nem fogadták el a kegyelmet. „Amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből, …bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek …Jézus Krisztus evangéliumának.” (2Thessz 1,7-8) Istent nem ismerni tehát bűn, Őt nem elismerni: a bűnök bűne! Isten igazságosan fog ítélni, amikor a hitben állhatatosakat „méltónak nyilvánítja az Ő országára,” az engedetleneket pedig a büntető ítéletben részesíti (ez nem emberi bosszú!).
Készüljünk lélekben az Úr elé ily módon: legyünk készek bűnbánatra, járjunk világosságban és engedelmességben, hogy lehessünk kegyelme dicsőségének magasztalására!
Kedd: 2Thessz 2,1-12 Zsarnai Krisztián esperes folytatta a Thessz. levél magyarázatát, melyben az apostol a gyülekezetet józanságra inti. A Szentírás kijelenti, hogy Jézus vissza fog jönni dicsőségben, de ennek az idejét nem közli. Sőt ez rejtve van még a Fiú elől is; ne kutassuk mi sem, amit Isten elrejtett! „Azt a napot… , vagy azt az órát senki sem tudja,….., sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!” (Mk 13,32) A mi dolgunk tehát a készenlét, mert bármikor visszajöhet. „….hallgassatok Isteneteknek, az Úrnak a szavára” (Jer 26,13) és Jézus: „…kövessetek engem”!
A Sátán kitartóan azon van, hogy a Krisztusban hívőket hamis kijelentésekkel megrémítse, félrevezesse, megtévessze. Így ragadta ki az első emberpárt is az Istennel való közösségből. Ezt teszi ma is; sokakat eltérít az igazságtól.
Jézus is intette tanítványait: „Vigyázzatok,….Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék – ha lehet – a választottakat is.” Pál írja: „Amikor megjelenik a törvénytipró…. és fölébe emeli magát mindennek, …beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten.” Pedig ő csak a nagy Hitető! De van ellene gyógyír: Isten Igéje! Nagyon fontos ismerni, tanulni, megélni és megbecsülni az Igét, Isten szavát, hogy hűségesek lehessünk, és ragaszkodjunk Krisztushoz. Ő visszajön!
Szerda: 2Thessz 2,13-17 Horváth-Hegyi Áron lelkész igehirdetését azzal kezdte, hogy a temetési szolgálatok során gyakori kérdés: hol van most a meghalt szerettük lelke? Míg élt, talán sosem került elő ez a kérdés: mi lesz a lelkünkkel halálunk után. Sokáig közönyösek vagyunk e témában. Gyász idején viszont gyakran okoz szomorúságot a szembesülés a bizonytalansággal: ott van-e a mennyben?
Kiket fogad be Isten az Ő országába? A jókat, vallásosokat, szenteket? Jézus így tanított erről: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21) Erre viszont csak a megszentelt élet képes. Nem jár az üdvösség automatikusan, de nem is rendel Isten senkit eleve kárhozatra. Mi módon üdvözülhetünk tehát? Pál így ad erre választ: „a Lélek megszentelő munkája, és az igazságba vetett hit által.” Mivel Isten szeret, kiválaszt az üdvösségre, s ezért életünk folyamán többször is felajánlja a Vele való életet, de dönteni nekünk kell: elfogadjuk-e vagy sem. Ha közömbösen állunk hozzá, az egyenértékű az elutasítással. Ha igent mondunk, akkor az Ő Lelke elkezdi bennünk megszentelő munkáját. Aki az Úrral él, az megszentelődik az Úr Lelke által. Az ilyen embernek már üdvösséget nyert élete van.
Ezután a hívő élet számára fontos figyelmeztetések, bátorítások hangzanak el: megmaradni a hitben szilárdan, ragaszkodni Jézushoz, aki a sarokkő. Ő megtart, megőriz az elbukástól.
Csütörtök: 2Thessz 3,1-5 Dr. Kovács László Attila igazgató lelkész először az imádság szerepéről szólt. Pál apostol arra kéri a hitre jutott testvéreket, hogy imádkozzanak az ige hirdetőiért, hogy terjedhessen az evangélium és dicsőíttessék Isten. Mert vannak „elvetemült és gonosz” emberek, akiknek ármánykodása káros, de Isten meg tud őrizni és szabadítani. Az Úr iránti bizalomból fakadó imádság keresztyén identitásunk egyik legfontosabb megnyilvánulása, az igehirdetőknek pedig nagy áldás és erőforrás. Ahhoz, hogy az ige hirdetője megértse az igei üzenetet, és azt tisztán és igazán továbbadni is tudja, az igehirdetőnek szüksége van saját és mások imádságára.
Az evangélium terjedésének kiemelkedő korszakai voltak az apostoli, valamint a reformátori idők, és több ébredési mozgalom is felrázta a megkövesedett, holt hitű keresztyéneket. Sok Istent magasztaló ének is született a felébredtek szívében. „Énekelj az Úrnak új éneket! Vígan énekelj az Úrnak, mert Jézus Krisztus által megszabadított az ördög és halál hatalmából.” (Luther M.) Igen, ahol az evangélium tért hódít, ott van szabadulás! Krisztus keresztáldozatával megszabadított a bűntől, az ördög hatalmából és a kárhozattól. És ez úgy lesz az enyém, ha Jézus Krisztust befogadom, szívembe zárom, hogy megszenteljen. Számomra így már nem csak történelem, hanem én most élem meg az evangéliumot. Most szabadít, most segít győzni a kísértések felett, így van élő hitem. A hit is Isten ajándéka, Szentlelke végzi bennem hitet támasztó munkáját. Ezt a bennem fellobbanó hitet igéjével kell táplálni, különben elsorvad.
Péntek: 2Thessz 3,6-15 Kocsár-Kozma Anett lelkész a sorozat befejező, úrvacsorás alkalmán e rövid levél befejező verseit olvasta fel, melynek címe: „A rendetlenül élők figyelmeztetése” Tisztítani, tanítani akarja a gyülekezetet és az ige olvasóit is; engem is engedelmességre intett.
Az akkori gyülekezetbe egy téves gondolat fészkelte be magát, miszerint ha az Úr visszajövetele már közel van, nem érdemes dolgozni. „Némelyek tétlenül élnek, és haszontalan dolgokat művelnek.” – Élősködtek! A gyülekezetben való szolgálatuk idején az apostolok nem ilyen példát adtak nekik. Nem éltek ingyen kenyéren, noha lett volna joguk rá. De téves gondolatot hamis következtetés követ, ebből pedig helytelen magatartás fakad; így történt ebben a gyülekezetben is. Másként gondolkodott Luther Márton: „Ha tudnám is, hogy holnap visszajön az Úr, még ma ültetnék egy almafát.” Az utolsó pillanatig kell tenni a dolgunkat! „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor hazajön, ilyen munkában talál.” (Lk 12,43) Pál apostol keményen intette azokat a gyülekezeti tagokat, akik nem tartották be az előírt rendet. Itt szerepel a jól ismert utasítás: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” Nem az apostol volt túl szigorú ebben a kérdésben, ő csak igazodott Isten rendjéhez: „Hat napon át dolgozz, végezd mindenféle munkádat, de a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja” (2Móz 20,9) Akinek az Úr az Istene, annak fontos az általa előírt rend.
A Bibliában az ember életének számtalan területére vonatkozólag találunk utasításokat, parancsokat (munka, házasság, Istentisztelet stb.). Az engedetlenség és rendetlenség a közösségből való kizárással jár, a rend betartása pedig áldást von maga után.
Bálint Éva
Isten választott népét egy feladatra választotta ki. Egyrészt, hogy hordozza az Ő dicsőségét a népek között, másrészt, hogy a megígért Messiás általa jöjjön el a világba, aki megváltást hoz minden nemzet számára. Ez a feladat azonban meghaladja az ember képességét, ezért pontosabb azt mondani: Izráel népe eszköz Isten kezében, aki általuk viszi végbe szent akaratát. Nem tudtuk nélkül titokban, még csak nem is beleegyezésük nélkül, hiszen újra és újra elhangzott a választottak szájából az engedelmesség és elfogadás szava. Mózes az égő csipkebokornál enged az elhívásnak. Éli főpap az isteni ítélet hallatán mondja ki – nehéz szívvel, de alázattal: „Ő az ÚR. Tegye azt, amit jónak lát.” (1Sám 3,18b) Dániel látva a babiloni fogság jogosságát, elismeri: „Mert Istenünk, az ÚR, bármit cselekszik is, igaz, csak mi nem hallgattunk szavára.” (Dán 9,14b) Máriának is ki kellett mondania: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38). Így jött el a megígért Messiás – Isten terve, akarata és időzítése szerint. Függetlenül attól, hogy az emberek mit gondoltak erről. Bár meglepő, de így van: még magára Isten fiára, Jézusra is vonatkozik az Atya akaratának elfogadása: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39). Az Atya iránti engedelmessége teszi őt méltóvá arra, hogy az Úr végtelen dicsőségét hordozza – mennyen és földön. Így lett Ő Isten képmása köztünk, és a világ Világossága. Krisztus felragyog. Isteni fénye áttör minden sötétséget, falat és határt.
Ez évben október 27-én vasárnap délután rendhagyó módon, vetített képes előadással vette kezdetét a reformáció 507. évfordulójáról való megemlékezés és igehirdetés-sorozat a Gyülekezeti Házban.
Jézus Krisztus visszajövetelének útkészítője ezen a héten Gál Lajos baptista lelkipásztor volt, egy 11 gyermekes családapa Szeghalomból. A sorozatot bemutatkozással és bizonyságtétellel kezdte, felragyogtatva az Isten Fiát, aki ifjúsága éveiben lett személyes Megváltója. Az öt napos sorozat témája a kegyelem köré összpontosult, Ezékiel könyvéből választott igeversekre alapozva.
Félelem görögül „phobein” – innen a fóbia kifejezés –, olyan emberi érzés, amely az ember létét, állapotát, érdekeit veszélyeztető baj, rossz jelentkezése, lehetőségének, közelségének a felismerése vagy elgondolása nyomán keletkezik. A bűnesetig nem volt félelemérzete az embernek, nem tudta mitől, miért kellene félnie! Azt követően megannyi dologtól kezdett félni az ember: Istentől, gonosztól, a másik embertől, más teremtményektől, a természet erejétől, feladatok nagyságától. Beleivódik a beszédünkbe: „attól félek, hogy…..”. Bár azt gondolom, leginkább attól fél az ember általánosságban, hogy elveszti az irányítást, a kontrolt (maga vagy mások felett). Mindenesetre a félelem megbénít, cselekvőképtelenné tesz.
Tíz éve dolgozik az országos irodában. Miként vezetett ide az útja?
1784 elején egymás után készültek a szerződések, áccsal, fakereskedővel, téglaégetővel. 1784. március 24-én köti meg az egyházközség a templom építési szerződését Krichbaum Ignác vármegyei mérnökkel és Bertnicsek Leopold kőműves mesterrel. Ugyanezen a napon Bónis László vármegyei küldött megszabja a főbb méreteket: „Az épületnek hossza légyen 22 öl, szélessége 12 öl.” (1 öl = 1,86 m)
Távolabbi helyre már nem szoktam menni, főleg este nem, de annyira vágytam arra, hogy Szenteste a Nagytemplomban megnézzem az iskolás gyermekek műsorát, hogy elmentem egyedül. A templom tele volt szülőkkel, hozzátartozókkal és a gyülekezet tagjaival. Szép műsort adtak a gyerekek és zengett az ének, ami nagy boldogságot jelentett számomra! Dr. Kovács László Attila igazgatólelkészünk rövid áhítatot tartott, és felolvasta az Úr Jézus születésének csodálatos történetét. Az alkalom végén saját készítésű szívecskéket – melyek egy-egy igeverset rejtettek magukban – osztottam ki a gyermekeknek. Örömmel fogadták és megköszönték. Az egyik kisfiú így mondta: „Köszönöm szépen a kedvességét!” Meglepődtem, hogy manapság ilyet is tanulnak a gyerekek?!
(Jer 9,6)
ikus hitüket mindvégig megtartották. A Kossuth-díjas költő emlékét nyolc emléktábla és két szobor őrzi városunkban. Képviselőként is a szegény emberek szószólója volt. A Kulturális Egyesület 20 éve felvállalta a költő nimbuszának a fenntartását, s relikviáinak a gyűjtését. 2024. decemberében lesz a költő születésének a 100. évfordulója. Váci Mihály az ötvenhatos eseményeknek is aktív résztvevője volt a feleségével együtt, erről az eseményekkel párhuzamosan írt naplója is tanúskodik, amit kiadott az Egyesület. Ő kezdeményezte a Magyarok Világtalálkozójának a létrehozását is, de ezt a költő már nem élhette meg. Sokat betegeskedett, 46 évet élt városunk posztumusz díszpolgára. Az előadó a házi és ház körüli munkákban segített a családnak, mivel az édesapa fiatalon súlyos beteg lett.
November 27-30. között Adventi sorozatot tartottunk a Mandabokori Imaházban, melynek keretében Győri János Sámuel nyugalmazott lelkipásztor a tíz szűzről szóló példázat alapján hirdette közöttünk az Úr örömüzenetét.
György Gizella vagyok, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak drága vérén megváltott és újjászült gyermeke. Erdélyből származom Nagybánya közeléből, ahol szüleim első gyermekeként nevelkedtem református családban, két testvéremmel. Isten ismerete nem volt rejtve előttünk, hitben neveltek bennünket és a mindennapok természetes rendjébe tartozott az imádság és a közösségi élet gyakorlása.
„Kicsiny lettél értem…” csendült fel az ének sok gyermek ajkáról a Gyülekezeti ház nagy termében. Bizony sok gyermek jött el – vagy hozták el őket a szülők – Ádvent első vasárnapját megelőző szombaton, hogy az ünnepi várakozás idejét hasznosan, tartalmasan töltse. Erre biztosított lehetőséget az általános iskola pedagógusai által szervezett kézműves foglalkozás. A program énektanulással kezdődött, majd egy bibliai történetet hallhattunk, Zakariás próféta könyvének 9-ik fejezetéből, Krisztus születését megelőző eseményekről. S a 9-ik fejezet 9-ik versét – „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zakariás 9,9) – aranymondásként tanulták meg a gyermekek.
