December havi ige
„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége.” (Ézs 60,1)
Isten választott népét egy feladatra választotta ki. Egyrészt, hogy hordozza az Ő dicsőségét a népek között, másrészt, hogy a megígért Messiás általa jöjjön el a világba, aki megváltást hoz minden nemzet számára. Ez a feladat azonban meghaladja az ember képességét, ezért pontosabb azt mondani: Izráel népe eszköz Isten kezében, aki általuk viszi végbe szent akaratát. Nem tudtuk nélkül titokban, még csak nem is beleegyezésük nélkül, hiszen újra és újra elhangzott a választottak szájából az engedelmesség és elfogadás szava. Mózes az égő csipkebokornál enged az elhívásnak. Éli főpap az isteni ítélet hallatán mondja ki – nehéz szívvel, de alázattal: „Ő az ÚR. Tegye azt, amit jónak lát.” (1Sám 3,18b) Dániel látva a babiloni fogság jogosságát, elismeri: „Mert Istenünk, az ÚR, bármit cselekszik is, igaz, csak mi nem hallgattunk szavára.” (Dán 9,14b) Máriának is ki kellett mondania: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38). Így jött el a megígért Messiás – Isten terve, akarata és időzítése szerint. Függetlenül attól, hogy az emberek mit gondoltak erről. Bár meglepő, de így van: még magára Isten fiára, Jézusra is vonatkozik az Atya akaratának elfogadása: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39). Az Atya iránti engedelmessége teszi őt méltóvá arra, hogy az Úr végtelen dicsőségét hordozza – mennyen és földön. Így lett Ő Isten képmása köztünk, és a világ Világossága. Krisztus felragyog. Isteni fénye áttör minden sötétséget, falat és határt.
A prófécia így folytatódik: „fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad”. Ez az ígéret a választott nép életében sok-sok engedetlenségük ellenére is beteljesült Jézusban. Mert Isten nem hazudik. Az egykori ézsaiási prófécia az új szövetségben immáron minden népre és emberre vonatkozik. A hívő számára személyes ígéretté válik, és az Ő fénye ma is ragyog azok életében, akik Benne feltétel nélkül bíznak. Akire ráragyog és engedi, annak szíve megtelik békével, reménnyel és igazi szeretettel, mert Krisztus világossága átalakít és újjáteremt. A két advent között élve a hívők küldetése, hogy ezt a fényt továbbadják, hogy mások is megtapasztalhassák és megláthassák Isten dicsőségét. Ha már ismered ezt, mutasd meg, ha még nem, keresd és megtalálod!
• Horváth-Hegyi Áron lelkész
EGYHÁZFENNTARTÓ VAGY-E?
Becsléseink szerint a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség területén 4500, magát evangélikusnak valló testvérünk él. Ennek 2/3-a nagykorú, valamilyen jövedelemmel rendelkező felnőtt lehet. Tehát elvileg 3000 egyházfenntartónk kellene, hogy legyen. A valóságban csak 743 testvérünk járult hozzá az egyházközség fenntartásához 2023-ban, és ez a szám évről-évre csökkenő tendenciát mutat.
Ki minősül egyházfenntartónak? Az minősül egyházfenntartónak, aki név szerint adományt, vagy egyházfenntartás címen tetszőleges összeget személyesen befizet az egyházközség pénztárába, vagy csekken, illetve banki átutalással eljuttat az egyházközség bankszámlájára. Fontos, hogy ez név szerint történjen meg! Tetszőleges, önkéntes adományról van szó. Ajánlott mértéke országos szinten a jövedelem 1,5%-a. Igei alapon 10%-ról lenne szó! Lehet havonként, negyedévenként, félévenként, vagy akár évi egy alkalommal eleget tenni ennek a kötelezettségnek.
Testvéreink perselybe helyezett adományaikkal is hozzájárulnak az egyház fenntartásához, de a perselyes adomány nem nevesíthető. Amikor adónk 1%-áról a Magyarországi Evangélikus Egyház javára rendelkezünk, az sem jelenik meg egyházi nyilvántartásunkban név szerint, s ezt az összeget nem az egyházközség, hanem az országos egyház kapja meg, amit országos egyházi célok megvalósítására fordít. Ezért az adományért is nagyon hálásak vagyunk híveinknek, de azt tudnunk kell, hogy az adóból levont 1%-ot, ha nem rendelkezünk róla, akkor sem kapjuk vissza, azt az állam más célokra használja fel.
Hogy a potenciális egyházfenntartóknak miért csak a 25%-a érzi szívügyének az egyház fenntartását? – erre a kérdésre sokféle magyarázatot ismerünk. Talán a legrelevánsabb felelet: sokan nem tudják, hogy az egyháztagság ilyen kötelezettséggel jár. Miért? Nem titok, hogy a szocialista rezsim céltudatosan elidegenítette az embereket az egyháztól. Ezért a nagyszülők, akik még tudták, hogy mi a rend, felnőtt dolgozó gyermekeik helyett is adakoztak az egyház javára, anélkül, hogy ők tudták volna.
Ezt a torz rendet a megtorlás miatti félelem szülte. Igen ám, de a nagyszülők kihaltak, a gyerekek, unokák legtöbb esetben már nem tudnak semmit az ősi rendről. Nagyon hálásak vagyunk azoknak, akik még ma is tudják, hogy az egyháznak, mint intézménynek a működése bizony jelentős kiadásokkal jár. Tévhit, hogy az állam finanszírozza az egyházakat! Igaz, hogy az állam jelentős támogatást nyújt az egyházaknak, de nem a működésre és az egyházi foglalkoztatottak bérezésére, hanem kiemelt fontosságú, műemlék épületeinek restaurálására, vagy új intézmények létesítésére, felépítésére.
A Nyíregyházi Evangélikus Egyházközségnek a Nagytemploma mellett van Kistemploma, borbányai, kálmánházi, érpataki temploma, mandabokori, rozsréti, vargabokori imaháza, központi Gyülekezeti Háza, négy parókiája, valamint 3 szolgálati gépkocsija. Ezek működtetése, rezsiköltsége, karbantartása évente több tízmillió forintba kerül. Továbbá van 4 lelkésze, 3-4 kántora, a Lelkészi Hivatalban 5 fizetett foglalkoztatottja, és néhány gondnoka, akik az istentiszteleti helyek nyitását, zárását, rendben tartását végzik igen csekély tiszteletdíjért, vagy teljesen önkéntesen. Bérekre is tehát több tízmillió forintot kell fordítani. Ezeket a kiadásokat teljes egészében az egyháztagok adományaiból kell fedeznünk ahhoz, hogy az egyházközség zavartalanul működhessen és teljesíteni tudja küldetését: istentiszteletek megtartását, esketéseket, kereszteléseket, temetéseket, stb.
Kérlek Benneteket, akik még tudjátok, hogy mit jelent fenntartani az egyházat, bíztassátok egymást, mondjátok el azoknak is, akik megfeledkeztek róla, vagy nem is tudták, hogy az egyháztagsággal kötelezettségek is járnak: Légy te is egyházfenntartó!
„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Kor 8,7)
Erős vár a mi Istenünk!
• Dr. Kovács László Attila igazgatólelkész
Reformáció és Tranoscius
Ez évben október 27-én vasárnap délután rendhagyó módon, vetített képes előadással vette kezdetét a reformáció 507. évfordulójáról való megemlékezés és igehirdetés-sorozat a Gyülekezeti Házban.
Adámi László nyugalmazott lelkipásztor sokunk érdeklődésére számot tartó, igen tartalmas és informatív előadást tartott „A Tranoscius jelentősége a tót gyülekezetek életében” címmel. Szólt a „szláv Luther”-nek is nevezett cseh/lengyel származású Tranovszky György (1592. Teschen – 1637. Liptószentmiklós) életéről és munkásságáról, akinek a nevéhez fűződik a több mint 170 kiadást megért Tranoscius Énekeskönyv összeállítása. Az 1636-ban Lőcsén megjelent első kiadás 414 éneket tartalmazott, melyekből 159-et saját maga szerzett. A huszita eredetű énekek mellett sok német reformátori éneket is fölvett gyűjteményébe. Életének főbb állomásai: több helyen tanított, majd lelkész lett; üldöztetést szenvedett az 1618-ban kitört vallásháború alatt; 1620-ban lefordította cseh nyelvre az Ágostai Hitvallást; 1631-től haláláig Liptószentmiklóson volt evangélikus lelkész. Énekeskönyvét – folyton bővítve – a cseh, a szlovák, a lengyel (sőt néhol a német és a magyar) evangélikusok is szívesen használták évszázadokon át. A nyíregyházi tirpák családoknál is mindennapos használatban voltak a bőrkötésű, rézveretes, csatos Tranosciusok. Az itteni tanyabokrokban régi hagyománya volt a „vecserkáknak”, az estézéseknek is – részben ezeknek az alkalmaknak az utódai a házi bibliaórák.
Pilisen – ahol az előadó segédlelkészi szolgálatát elkezdte – 1978-ban a templomi padokon még kint voltak ezek az énekeskönyvek! Amikor Nyíregyházán áttértek a magyar nyelvű istentiszteletekre, a Dunántúli Keresztyén Énekeskönyv függelékét képező „Toldalék”-ot használták, amit 1924-ben Paulik János lelkész állított össze a tirpák evangélikusok legkedvesebb énekeiből – ennek a 100. évfordulóját ünnepeltük idén. Vietórisz József pedig 1935-ben kiadta a teljes Tranoscius énekeskönyvet magyarra fordítva. A jelenleg használt Evangélikus Énekeskönyv 12 eredeti Tranoscius éneket tartalmaz, melyeket istentiszteleteinken ma is gyakorta és szívesen énekelünk.
A fotón az előadó egyik dédapjának, Ponicsan András énekeskönyvének címlapja látható.
(Az előadás először a 2024. szeptember 14-én Mezőberényben tartott „Nyitott templomok napja” alkalmával hangzott el. A szerk.)
• Márk Borbála
Reformációi sorozat a Gyülekezeti Házban
Az október 28-30. között, hétfőtől szerdáig tartó reformációi igehirdetés sorozaton Dr. Kovács László Attila igazgatólelkész szolgált – a sajnálatosan kevés számban jelenlévő, „maroknyi” – gyülekezetünk körében. A kezdő ének és a felolvasásra kiválasztott igerész, valamint a kezdő imádság után a Melanchton Fülöp által 1530-ban megszövegezett Ágostai Hitvallás cikkelyeit vette sorra, és ismertette meg velünk a három nap alatt. Az igehirdetések alapigéje mindhárom alkalommal az Evangélikus Útmutatóban aznapra kijelölt olvasmányt követte, Pál apostolnak a korithusiakhoz írott második leveléből.
Hétfőn a 2Kor 4,6-10 igeszakasz ala pján azt emelte ki igazgatólelkész úr, hogy Jézus Krisztus által Isten dicsősége jelent meg ebben a világban! Isten dicsőségének megfogalmazása rendkívül nehéz: egyedül Istené a dicsőség, de a Tőle elszakadt ember hajlamos az Isten dicsőségét a magáénak tulajdonítani. Az embernek nincs saját dicsősége, csak annyi, amennyit az Istentől kapott (18. Zsoltár). Jézus Krisztus kezdettől részese Isten dicsőségének, – erről önként lemondott miérettünk, amikor emberként közénk jött, s a legnagyobb magasságból a legnagyobb mélységbe jutott – majd feltámadása után, a bűnön és a halálon aratott győzelmével újra a legnagyobb dicsőségbe került. A hitet sem magunknak köszönhetjük, hanem egyedül Istennek! Mindenkor testünkben hordozzuk Jézus Krisztus halálát, hogy Jézus élete is a miénk lehessen. Szenvedése és halála átvezethet bennünket is a feltámadásba és az örök életbe!
Kedden a 2Kor 5,1-10 igeszakasz került kifejtésre. Isten kijelentette számunkra, mi vár minket az örök életben. Aki megszületett, annak egyszer meg kell halnia. A testünket Pál apostol sátornak nevezi, ami a vándorló népekre jellemző. Az örök életben házat, örökkévaló hajlékot készít nekünk az ÚR, ami állandóságot jelent a mulandósággal szemben. Senki sem szeretne meghalni, de sóhajtozunk ebben a romlandó földi testben, a hitre jutott ember vágyakozik az örökkévaló hajlékra. Jézus Krisztus bármikor visszajöhet, ezért készen kell állni Krisztus fogadására! Nem mindegy, hogyan készülünk az Úrral való találkozásra, mert mindnyájunknak leplezetlenül kell megállnunk előtte. A Jézus Krisztusba vetett hit az egyetlen, ami megtarthat minket ebben a világban! Nem mindegy, hogyan éljük a földi éltünket! Két advent között élünk: Ő egyszer már eljött, és másodszor is el fog jönni. Vajon mi befogadjuk-e Őt a szívünkbe?
Szerdán a 2Kor 5,16-21 igeszakasz alapján azt helyezte lelkészúr a szívünkre, hogy a reformáció sohasem veszíti el az időszerűségét! Evangélikusnak lenni azt jelenti, hogy folyamatos reformációban élünk. Az Egyházban, Krisztus testében éljük az életünket, és szerves kapcsolatban vagyunk az Egyház Urával, az ÚR Jézus Krisztussal. Erre Krisztus a szőlőtő és a szőlővesszők kapcsolatát írja le. Az Ige által vagyunk tiszták. Az evangélium hirdetése Krisztus központú, az Ige és az igehirdetés is Istentől van a Szentlélek által. Megbékülni Istennel: ebben benne van az egész evangélium! Az engedetlenségünk méltán vonta maga után Isten haragját, de Krisztus áldozatáért megbocsátott, már nem haragszik ránk. Az embernek kell megbékülnie most már az Istennel! Mi az egyszerűbb: kérni a megbocsátást, vagy elfogadni azt? Hányan éltétek át az úrvacsora alkalmával a bűnbocsánat örömét? Ezt kell továbbadnunk, mint Isten hűséges követői!
• Összefoglalta: Márk Borbála
Fáklyás felvonulás és reformációi ünnepi istentisztelet
Az elmúlt évek hagyományához híven október 31-én ismét együtt ünnepeltek a protestáns felekezetek a reformáció 507. évfordulójára emlékezve, fáklyás felvonulás és közös istentisztelet keretében. Az ünneplés fáklyás felvonulással kezdődött, amelyen a nyíregyházi és környékbeli református és evangélikus egyházközségek tagjai és lelkészei együtt vettek részt. A több száz fős fáklyás menet rendőri forgalomirányítás mellett 18 órakor indult az Evangélikus Nagytemplom elől. A városközponton hangos énekléssel átvonulva, a Városháza előtt közös éneklésre megálltunk, majd a Bethlen Gábor utcán át érkeztünk meg a Kálvin téri református templomba, azünnepi istentisztelet idei helyszínére.
Házigazdaként Dr. Gaál Sándor esperes úr köszöntötte a templomot zsúfolásig megtöltő népes gyülekezetet, a lelkészeket és az egyházi vezetőket, valamint a Tabulatúra régizene-együttes tagjait, akik muzsikájukkal, énekükkel a reformáció korát idézték fel számunkra. A kezdő imádság és a református énekkar szolgálata után Joób Olivér nyugalmazott evangélikus lelkipásztor hirdette az Igét az 1Kor 3,10-11 alapján: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” Prédikációjában kiemelte, hogy Pál apostol nemcsak a széthúzásban lévő korinthusi, hanem a mindenkori gyülekezet számára is meghatározza az alapot: a megfeszített Jézus Krisztust. Ő az egyetlen alap, amire a hitünk épülhet! A mindenkori Egyház egyedül Krisztusra épülhet, és Krisztusból élhet! Vajon a gyülekezet jövőjét Krisztusra építjük-e, vagy világi dolgokra: dogmákra, anyagi előnyökre, pályázati lehetőségek kihasználására? Megvan-e a Krisztussal való élő kapcsolatunk? Hálásak vagyunk-e a bűnbocsánatért? Tudunk-e mindenkor örülni Krisztusban, követjük-e Őt, tesszük-e az akaratát, amikor a másik emberben Krisztust fedezzük fel?
Az igehirdetés után az evangélikus énekkar szolgálata következett, majd a Tabulatúra régizene-együttes műsora zárta méltóképpen az ünnepi alkalmat. Számomra nagyon felemelő volt részt venni a református testvérekkel együtt a fáklyás menetben és az ünnepi istentiszteleten. Köszönet érte a szervezőknek és a szolgálattevőknek, és a házigazda szerepét betöltő nyíregyházi Belvárosi Református Egyházközségnek! Áldás, békesség! Erős vár a mi Istenünk!
• Fotó: refnyiregyhaza.hu ▪ M. B.
GYÓGYULNI ÉS GYÓGYÍTANI CSAK HITTEL LEHET!
„A HIT GYÓGYÍTÓ EREJE – HITBEN ÉLŐ GYÓGYÍTÓK”
November 26-án a KÉSZ (Keresztyén Értelmiségi Szövetség) előadássorozatának egyik vetített képes rendezvényére került sor a Gyülekezeti teremben. A népes érdeklődő közönségnek, gyülekezetünk tagjainak érdekes előadásban volt része. Dr. Kührner Éva – a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola nyugdíjasan is aktív főkönyvtárosa – a hitben élő gyógyítókról emlékezett meg.
A 125 éves nyíregyházi Jósa András Kórház egykori jeles orvos-igazgatóinak életútját, egészségügyi, társadalmi, egyházi tevékenységüket is kiemelve rövid történelmi összefoglalót adott (a 19. századtól napjainkig) a hitben élő orvosokról és munkatársaikról. Mindőjüket jellemezte a kórház alapító névadójának jelmondata, amely így szól: „Krisztusi önzetlenséggel a Közért!”
A 19. századi alapítók Jósa András, Kállay Rudolf, Korompai Klekner Károly után olyan 20. századi jeles orvosigazgatók és nyugodt, építő, szociálisan érzékeny, humánus kutatók, munkatársak, orvosok munkájáról esett szó, mint Adorján Gusztáv, Bodnár Ákos, Dohanics Sándor, Endreffy Ildikó, Séra Gyula. Az előadó tisztelettel említette a „névtelen” keresztes nővérek és diakonisszák szolgálatát, akik a rendek felszámolásáig szorgalmasan, önfeláldozóan végezték szolgálatukat a betegágyak mellett – testi és lelki vigaszt egyaránt nyújtva az ápoltaknak – azt vallva és hirdetve: igazán gyógyítani csak hittel lehet. Ők voltak a mai ápoló(nő)k, műtősök és minden, a háttérben ma is legtöbbször névtelen, egészségügyben dolgozónak elődei, akik a kórházban gyógyuló embertársainknak elősegítik a felépülését. Az előadó saját megélt élményei alapján emlékezett vissza, hiszen sok éven át ő volt a kórházi könyvtár vezetője. Végezetül a képek által bemutatott munkatársak terveiről szólt.
Adorján Gusztáv főigazgató úr álma egy új ökumenikus kápolna megépítése volt. Ő a kórházi tevékenysége mellett a nyíregyházi Belvárosi Református Egyházközség presbiteri, és a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoki tisztét is vállalta. A rá jellemző alapossággal és optimizmussal már ki is jelölte a 125 éves kórház új, a 21. századi elvárásoknak is megfelelő, jól felszerelt épületei mellett az építendő ökumenikus kápolna helyét. A megvalósítást sajnos már nem érhette meg, hiszen a Covid járvány tragikusan, hamar elragadta. Reméljük, tervét a kórházi lelkészeink és a mai kórházi vezetés valóra váltják.
• Ági Anikó
Ifjúsági csendes hétvége Piliscsabán
„Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek.” (Zsolt 5,12a)
Ezzel a napi igével indultunk el immáron sokadik alkalommal gyülekezetünk ifjúságával az EKE által megszervezett ifi hétvégére. A három nap során számos igehirdetővel találkozhattunk, akik az ország különböző pontjairól érkeztek. A hétvége témája a Jézus felé való elkötelezett élet, és az Ő követése volt. Rengeteg kérdésre kaphattunk választ azokban a napokban Általa és az igehirdetőkön keresztül, amik sokunknak addig megválaszolatlanok voltak. Számomra a kiscsoportos beszélgetések váltak a legfontosabbakká: nyíltan beszélgethettünk csoportvezetőinkkel személyesebb, mélyebb kérdésekről, akár a jövőnket illetően is.
Isten csodás jelenlétét érezhettünk az énekekben, s az igehirdetésekben egyaránt. A hétvége során sok bizonyságtevőt is meghallgathattunk, s ahogy az lenni szokott, az alkalom úrvacsorás istentisztelettel zárult. Sok mindent kaptunk lelkileg, de az is rengeteget jelentett, hogy egy kicsit kiszakadhattunk a hétköznapok monoton ritmusából.
Jézust követni sokszor nem egyszerű. Ugyanúgy küzdünk nehézségekkel az életben, mint azok, akik nem köteleződtek még el mellette, de ezeket a nehéz időszakokat az Ő segítségével sokkal könnyebb átélni, mint nélküle. Sokszor azt hisszük, hogy a szélesebb út a járhatóbb, mert az látszik könnyebbnek, de valójában csak a keskeny út vezet Istenhez, a Mennyország felé!
• Zsarnai Anna
„Igéim nem fogynak ki a szádból”
Adventi igehirdetés sorozat volt az új egyházi esztendő első hetében. Az Útmutató Advent első hetének hétköznap esti ószövetségi olvasmányai (Ézs 59-61 részei) alapján szóltak az egyházközség lelkészei az ÚR érkezését (Adventus Domini) váró s ünneplő gyülekezethez az esti istentiszteleti alkalmakon a Gyülekezeti Házban. Az igehirdetések néhány léleképítő kulcsmondatát idézzük fel az alábbi összeállításban; hiszen életünk két advent között telik; s az ÚR igéjére állandóan szükségünk van, mert: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsolt 119,105) Az Ószövetség evangélistája az érkező Királyról prófétált; őt keressük ezekben az igeszakaszokban is! Luther szerint az Ószövetséget is Krisztus felől kell olvasnunk és értelmeznünk: „was Christum treibet”, ami Krisztusra utal. S mi is kérhetjük: Jézus segíts, ments meg, üdvözíts! – „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21,9)
Hétfő: Világosságra várunk, de csak sötétség van (Ézs 59,1-15a) Zsarnai Krisztián
A bűneink választanak el minket Istentől. Mit mond Isten rólunk igéjében? Ajkunk hazugságot szól, nyelvünk álnokságot suttog. A hazugság atyja uralja e világot. Isten azt szeretné, ha másképpen halnánk meg, mint ahogy születtünk: Jézus ezért jött erre a földre. Az ő kereszthalála rést ütött a bűn falán. Ha a Fiú megszabadít minket, valóban szabadok leszünk: ezt készítette elő Isten Adventben. Gonoszságunkat be kell ismernünk!
Kedd: Eljön Sionhoz a Megváltó (Ézs 59,15b-21) Horváth-Hegyi Áron
Az utolsó ítélet eljövetele bizonyos. A megdicsőült Jézus az ítélet végrehajtója, s a kulcs a mennyek országához, és fel akar készíteni bennünket a Vele való találkozásra. A végső ítélet, a második advent mindenkire vonatkozik. Mindenki, mindenütt térjen meg! Senki sem mehet az Atyához, csakis Jézus által. Az út: bűnlátás, bűnvallás, megtérés. Ezután Isten szövetségeseként hirdetem Jézus Krisztust! A Szentlélek felhasználja bizonyságtételünket.
Szerda: Kelj fel, tündökölj! (Ézs 60,1-14) Adámi László
Kelj fel, öltözz fénybe! – zengett az ének: mert eljött világosságunk, ezért lehet nekünk is tündökölnünk! A megfeszített Jézus a Messiás, a pogányok világossága! A próféciáknak többrétegű (előzetes és részleges, valamint jövőbeni) beteljesedése van. Áldott, aki jön az ÚR nevében! Miért maradnál a sötétségben? Emberlétünk lényege, hogy Isten dicsősége tükröződjék rajtunk. Jézus a világ Világossága! Aki Őt követi, azé lesz az élet világossága!
Csütörtök: Az Úr lesz örök világosságod (Ézs 60,15-22) dr. Kovács László Attila
Jézus születésével a világ Világossága érkezik hozzánk. Tényleg örök világosságommá lett az ÚR Jézus? Nem a választott nép fiai építik fel újra a várfalakat, a templomot, hanem Isten! Mi is egyedül Istenbe vessük bizalmunkat és igéje szerint éljünk! Jézus Krisztus az én Uram és Megváltóm, aki életét áldozta fel azért, hogy bűnbocsánatot, életet és üdvösséget nyerjek. Az ÚR Jézus örök váltságot szerzett vérével. Mi tükrözzük mások felé a Tőle kapott világosságot!
Péntek: Nagy örömöm telik az Úrban (Ézs 61,1-11) dr. Kovács László Attila
A királyi menyegző az eljövendő üdvösséget példázza. Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé. Az ÚR Isten szeret minket s nem akarja, hogy elvesszünk. Isten öltöztet engem az üdvösség ruhájába, de engedem-e ezt?! Jézus érdeméből, áldozatából, szeretetéből szőtt palást ez. Jézusban van a mi igazságunk és üdvösségünk. Ezért őt imádjuk és magasztaljuk örömteli, hálaadó énekkel. Az Isten országa már itt van közöttünk, bennünk!
Az adventi sorozat úrvacsoraosztással zárult. Köszönjük a hangfelvételeket készítő lelkészek missziói szolgálatát is! „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16,15b)
A NAGY KIRÁLY JÖN
A nagy király jön, hozsánna, hozsánna, / Zeng e kiáltás előtte, utána, /
Zöld ágakat szeldelnek útjára, / Békességet hoz népe javára. /
Áldott, aki jön az Úrnak nevébe’, / Általa lépünk az Isten kedvébe; /
Békesség ott fenn a mennyországban, / Áldott az Isten a magasságban!
(Az új Református Énekeskönyvben található ez az ősi ének; a 482. ének 1. verse)
Forrás: enekeskonyv.reformatus.hu/digitalis-reformatus-enekeskonyv/enek/474
Az MP3 formátumú hangfelvételek itt az igehirdetők nevére kattintva érhetőek el, és honlapomon a Hangzó örömhírtárból, valamint az Igehirdetések időrendben c. rovatból is.
A Hírmondó digitális változata pedig itt olvasható: nyiregyhaza.lutheran.hu/hirmondo.
Lapzárta után érkezett a hír: Adámi László Rozsrétszőlőn folytatta az ószövetségi sorozatot Advent második hetében; ezek hanganyaga elérhető itt: garainyh.hu/hangzooromhirtar/hangzooromhirtar.php?dir=Adami Laszlo/Nyh. Rozsret Ev. Imahaz
• Összeállította: Garai András
Ádventi evangelizációs sorozat Mandabokorban
Jézus Krisztus visszajövetelének útkészítője ezen a héten Gál Lajos baptista lelkipásztor volt, egy 11 gyermekes családapa Szeghalomból. A sorozatot bemutatkozással és bizonyságtétellel kezdte, felragyogtatva az Isten Fiát, aki ifjúsága éveiben lett személyes Megváltója. Az öt napos sorozat témája a kegyelem köré összpontosult, Ezékiel könyvéből választott igeversekre alapozva.
Első estén a témát bontogatva a Kegyelmi 1×1-be tekintettünk bele Ezékiel könyve 33,10-20 versei alapján. A lelkipásztor az igére utalva kiemelte, mennyire fontos a lelkünk állapota, amikor megérkezik értünk az Úr Jézus. „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,13). Azon a napon rendben talál-e minket? – hangzott a kérdés. Megragadtuk-e azt a kegyelmet, amit Isten az Ő Fiában, a Krisztus Jézusban elkészített és odaajándékozott nekünk, AKI a kegyelméből megalkotott embert, miután elbukott, az ő drága Fia vére árán újra visszavásárolta az életre? Ha igen, akkor ennek nyilvánvaló gyümölcsei teremnek az életünkben. Kétféle gyümölcsöt említett a lelkipásztor: egyik a bűneink felett való bűnbánat, amely az úrvacsorában nyert kegyelem és feloldozás, másik pedig a megszentelődés útja, amely megóv attól, hogy szüntelenül vétkezzünk Isten és felebarátaink ellen. Amikor vétkezünk, belegázolunk Istenbe! A kegyelemben növekvő ember kibékül Istennel, Istenben az emberekkel és önmagával, mert a kegyelemnek létjogosultsága van nemcsak Isten és ember között, hanem ember és ember között is.
A második estén A kegyelem nevében az Ezékiel 36,20-32 szerint megértettük Isten irgalmasságát, aki nem érdemeink szerint cselekszik velünk, hanem „…megkönyörültem rajtuk szent nevemért…” – mondja Isten. A keresztség által az Ő nevébe oltjuk bele az életünket, ez a név pedig minket a szentségben való megmaradásra kötelez, de Isten is elkötelezi magát mellettünk! Mivel az Ő neve van bennünk, harcol azért, hogy ez a név megdicsőüljön bennünk. Isten szeretetének célja az, hogy beleépüljünk egymásba és elválaszthatatlanná váljunk. (Jn 6,56; Jn 14,10; Jn 15,4-5; Jn 17,20-21). Ebben van segítségünkre a Szentlélek is, Aki megerősít minket a megmaradásban. Jézus nemcsak a sorsunkban egyesült velünk, hanem felvette az Emberfia nevet, hogy mindenben azonosuljon velünk. Egy lett közülünk, a legkisebb lett, hogy utat nyisson nekünk vissza az Atyai házhoz. „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4,16)
Aki megnyerte ezt a kegyelmet és belekeresztelkedett Krisztusba, annak élő kapcsolata van Vele, annak nincs önálló élete, hanem „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)
Kegyelem a kegyvesztetteknek volt a harmadik alkalom üzenete az Ezékiel 37,1-14 alapján. „Ti száraz csontok, halljátok az ÚR igéjét!” Ameddig nem vesszük komolyan az Isten szavát, addig Isten nem tud velünk mit kezdeni! Istennek van ideje kivárni, amíg a mélységben fájni kezd elveszett állapotunk. Ha akkor megszólítjuk Őt, nem hagy válasz nélkül: „Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni.” Isten az Ő Lelke által az utolsó utáni esély után is ad kegyelmet az életre. Ezt azért cselekszi, hogy megismerjük Őt!
„Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!” De nemcsak Őt, hanem a Szentlélek által Jézus Krisztust, aki Róla tesz bizonyságot és olyan dicsőségesen mutatja be Őt, hogy Jézus fizikai jelenlétének sem volt akkora hatása. A kegyelmet megragadó ember élete ki fogja ábrázolni Krisztust. Megtéréskor megváltozik a gondolkodásunk és a magatartásunk. Megértjük, mit jelentenek Jézus szavai: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Megértjük, hogy Isten azért hagyta el Jézust, mert minket látott benne, miránk pedig úgy tekint, mintha Ő lennénk! Ez a helyettesítés történt a kereszten! Alig hihető jó hír ez számunkra, DE IGAZ! Isten ma kegyelmet gyakorol bármi áron! Ezt kell megragadni és ebben kell megmaradni az ítélet napja eljövetele előtt, mert LESZ ÍTÉLET! De VAN KEGYELEM, és aki megragadta, annak törekedni kell a gyümölcstermő és bizonyságtevő életre, mert Jézus szavai alapján „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram!”, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,17-21)
Utolsó előtti estén a kegyelmet már megragadott hívekhez szólt az igei üzenet Növekedés a kegyelemben cím alatt, az Ezékiel 47, 1-12 versei alapján. Ahhoz, hogy Isten használni tudjon minket a hívő életünkben – hangzottak a lelkipásztor szavai – nekünk növekedni kell a kegyelemben. Ehhez szükséges, hogy a hitben is megerősödjünk, teljesen odaszánt életet éljünk, amiben le tudjuk győzni önmagunkat. Ez fog gyümölcsöt teremni az Isten dicsőségére. Az Isten a kezében tart míg formál minket, és a Krisztusban elrejtőzve tud igazán nemesedni az életünk. Krisztus nélkül csak torzul. A növekedést a hit próbái segítik elő. Azok a hatások, amik bennünket érnek, Isten tudomásával történnek, „de hű az Isten, aki nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni, sőt a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja majd, hogy elviselhessétek” – idézte a szolgálattevő az 1Kor 10,13-at. Az Efézusi levélre utalva világosan rámutatott arra, hogy nekünk a Krisztus képére és hasonlatosságára kell formálódnunk, kegyelemben beteljesedve növekednünk lelkileg, hogy felragyoghasson rajtunk az Ő dicsősége. (Ef 1,6 – Ef 1,15 – Ef 3,14 – Ef 4,11)
A záró alkalom Advent: kegyelem a jövőben címszó alatt egy általános és egy személyes üzenetet hozott az Ezékiel 11, 16-20-ból. Ezékiel hirdeti Izráel népének a kegyelmet a jövőre nézve, a kereszt is hirdeti számunkra a kegyelmet a jövőnkre nézve. Lesz, hogy elbukunk, de a keresztnél meg tudunk újulni a kegyelemben. Nagyon nehéz végleg elrontani, mert minden mélységből feltekinthetünk Krisztusra, aki a Golgotán az ő tiszta vére által törölte el ezeket a tartozásokat. Ez az általános üzenet, amit a Jn 3,16-ban mond az ige, mindenkire vonatkozik. A személyes üzenet az, hogy érte kell jönni, a kegyelmet kérni kell! Jézus mondja: „kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.” (Mt 7,7) Ha nekünk ez nem kell, ha visszautasítjuk a felkínált kegyelmet, akkor nem Isten a kegyetlen, hanem az ember hitetlen, és jogosan sújt le ránk az ítélet! Ha azonban megragadtuk, abból következik az új élet, mert „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Kor 5,17)
Vigyáznunk kell tehát, hogy meg ne szomorítsuk a bennünk lakozó Szentlelket, Aki csak akkor tudja elkezdeni teremni bennünk és általunk a lélek gyümölcseit, ha engedelmeskedünk Neki!
Gál Lajos szolgálatát a házigazda Zsarnai Krisztián esperes úr egy jelképes ajándékkal köszönte meg, kifejezve ezáltal a nagycsalád felé is háláját, ahonnan a szolgáló érkezett. A gyülekezet nemcsak az igei szolgálatok üzenetével gazdagodott, hanem a két lelkipásztor áldásával térhetett otthonába!
• György Gizella
Búcsúzunk Fazekas Sándor volt presbitertől, képviselőtestületi tag testvérünktől
Ismét búcsúzunk. Szembetűnő és fájó a hiánya a templomajtó mellől, ahol több, mint 15 éven keresztül fogadta vasárnapról-vasárnapra mosolyogva, szeretettel az istentiszteletre, keresztelésre, egyéb ünnepi alkalmakra érkezőket. Gyülekezetünk tagjait, a keresztelő családokat, az intézményeinkből érkező óvodásokat, iskolásokat szüleikkel, testvéreikkel együtt, az elhunytak hozzátartozóit. Arcáról mindig krisztusi szelídség, alázat, szolgálatkészség sugárzott, köszöntése, szavai mély szeretetről tanúskodtak: elsősorban Krisztus, másodsorban az emberek iránt.
Fazekas Sándor testvérünk több cikluson keresztül presbitere, az ez évi márciusi tisztújítás óta képviselőtestületünk tagja, a hétfői bibliakörünknek és imakörünknek szeretett és megbecsült állandó résztvevője volt. Váratlanul, tragikus hirtelenséggel kellett elhagynia ezt a földi életet szeptember 11-én, 81 éves korában, de az örök élet reménységével mehetett haza a Mennyei Atyához!
Temetési igéjéül esperesünk, Zsarnai Krisztián ezt az igét választotta: „A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.” (Fil 4,5) Ez élete vezérigéje is lehetett volna, hiszen mindannyiunk számára Sándor személyiségének egyik legmeghatározóbb jellemzője a szelídlelkűsége volt!
• Márk Borbála